A város lakosságát váratlanul érte országgyűlési képviselőjüknek Bencsik Jánosnak a régi bányászkórház sorsára vonatkozó bejelentése, miszerint javaslata alapján az ingatlant az államtól a katolikus egyház kaphatja meg, katolikus gimnázium létesítésének céljára.

A bejelentés annál is inkább kelthetett nagy meglepetést, hiszen ugyan ő volt az, aki még nem is olyan régen azért lobbizott, hogy a kórház a tatabányai önkormányzat tulajdonába kerüljön.

„KomáromEsztergom megye székhelye, Tatabánya fiatal, mintegy 110 éves múltra visszatekintő város, így törté- nelme során kevés kulturális értéket képviselő köz- épületet emeltek. Még kevesebb élte túl a második világháborút, a bányászat okozta talajsüllyedéseket, továbbá a kommunista rendszer rombolását. A térségünkben élő emberek ezért nagyon ragaszkodnak a megmaradt építészeti értékekhez; többségük legerősebben a volt bányászkórház épületéhez. A megye lakóinak nagy többsége nemzedékeken keresztül ebben a kórházban született.”- érvelt igazán szép szavakkal. Az államtitkári válasz kedvező volt, közvetlenül a 2014-es önkormányzati választások előtt nem kevés szavazatot hozhatott a jó hír, a város visszakapja a régi kórházat, ezzel végre elhárul az akadály az épület és környezetének rendbetétele elől!

Úgy tűnhetett, sínen is van a dolog, az önkormányzat még tervpályázatot is kiírt a területre vonatkozóan, majd a pályamunkákat nagy hírverés közepette mutatta be a lakosságnak.

Ezek után nem meglepő értetlenségünk, csodálkozásunk az események ilyetén történő alakulásán, nem értjük mi történhetett, ami álláspontja gyökeres megváltoztatására késztette a térség országgyűlési képviselőjét. Azt sem tudjuk, hogy a várossal milyen módon egyeztetett, hiszen facebook bejegyzése szerint történt egyeztetés:

 „Az önkormányzattal egyeztetett célok mentén nyújtottam be a javaslatomat” – írja egy hozzászólásra válaszolva. 

Hogy e rejtélyes szavak konkrétan mit is jelentenek kérdés, azonban Bencsik úr új elképzeléséről sem a lakosság szélesebb rétege nem tudhatott, sem a lakosság képviseletével megbízott képviselők nem kaptak hivatalosan tájékoztatást, így a közgyűlés és tudomásom szerint annak egyetlen bizottsága sem tárgyalhatott róla. Ha tehát valóban folytak egyeztetések az új célok vonatkozásában, akkor azok a lakosság többségének, és a képviselő testületnek a kizárásával történtek. /Persze jogi szempontból Bencsik úrnak nem volt szüksége a város „jóváhagyására”, azonban mindenképpen furcsa helyzet eredményezne, ha a nélkül módosított volna álláspontján, mintegy kirántva a szőnyeget a város elképzelései alól./

Sokáig azt hihettük, hogy visszakapjuk – Bencsik úr szerint is – jogos jussunkat, és most azzal kell szembesülnünk, hogy saját képviselőnk azért lobbizik, hogy a kórház a katolikus egyházé lehessen, katolikus gimnázium alapításának céljára. 

Ami akár még jó megoldás is lehet, de nem tudjuk, hogy a város oktatási szerkezetébe miként fog illeszkedni az új gimnázium, várhatóan lesz-e elég jelentkező az új intézménybe, készültek-e erre vonatkozó felmérések, az új gimnázium létrehozása nem eredményezi-e akár már rövid távon a jelenlegi gimnáziumok valamelyikének /Bárdos/ bezárását? A tervezett lakópark megépülhet-e a területen a gimnázium mellet, ha nem milyen alternatív helyszín képzelhető el, hiszen új lakásokra igen nagy szüksége volna a városnak a folyamatban lévő építkezések ellenére. Ha indokolt városunkban a katolikus gimnázium létesítése, akkor valóban a régi bányászkórház épülete a legalkalmasabb helyszín?

Bencsik Úr javaslata számos kérdést vet fel, melyre nem tudjuk, nem tudhatjuk a választ, hiszen kezdeményezése előtt nem volt módunk erről megkérdezni sem őt, sem más illetékest. Meglehet a kezdeményezés jó, mégis azonban valahogy olyan érzésem van, mint akit átvertek a palánkon.