Mint arról már írtam előző blogbejegyzésemben, a Környezetvédelmi Minisztérium által finanszírozott 2001-es felmérés szerint a Bánhidai-lakótelepen 525 lakás volt érintve a szórt azbeszt szennyezéssel. A 2007-2008-ban végzett azbesztmentesítési program során 435 lakás mentesítésére került sor, így hát joggal merült fel a kérdés, hogy mi okozza a két szám közötti eltérést. Ezt kérdeztem a polgármester úrtól is az elmúlt havi közgyűlésünkön. 

A megnyugtató válaszban mely a mai napon érkezett meg az alábbiak olvashatóak: 

"... a polgármesteri hivatal munkatársai a mentesítési pályázat előkészítésekor tételesen bejárták a tanulmányban is szereplő lépcsőházakat. A munkatársak a bejárás keretében megállapították, hogy a tanulmányban szereplő lakóházak közül több nem tartalmaz azbesztet. A is megállapításra került, hogy több lakóházban ne azbeszt található, hanem egyéb szigetelő anyag (pl. hungarocell, vagy gyapot)."

Persze azért egy apró kérdőjel maradt: 

"További következmény lehet az is, hogy akadhat olyan egyedi eset is, ahol annak ellenére használtak azbesztet, hogy az építési dokumentációk nem szerepeltették. A projekt előkészítésekor ilyen esetekre nem derült fény."

Jó eséllyel kimondható tehát, hogy a Bánhidai lakótelepen az érintett épületek vonatkozásában teljes körűen megtörtént az azbesztmentesítés. /Ha ennek ellenére mégis felmerülne a szórt azbeszt szennyezettségre vonatkozó gyanú, azt saját egészségük érdekében feltétlenül tisztázni szükséges/.

Most, hogy a Bánhidai lakótelep ügyében többé-kevésbé megnyugtató választ kaptunk,

már csak abban kell bíznunk, hogy a több mint 2000 sárberki, és mintegy 30 dózsakerti lakás azbesztmentesítéséhez szükséges központi forrást is a város rendelkezésére bocsájtják,

amire így, a választások előtt még esélyünk is lehet. 

Reméljük nem hiába dolgoztunk azért, hogy ismét napirendre kerüljön a tatabányai azbesztmentesítés - elfelejtettnek tűnő - ügye.