Ha valakinek az a kényszerképzete támadna, hogy városunk tömegközlekedésének jövője közügy, hát nagyot téved. Az bizony a közgyűlés Fidesz-KDNP többségének döntése alapján városunk két prominens lakosának nevezetesen - Schmidt Csaba /polgármester/ és Dr. Hidas János /T-Szol vezér/ - magánügyévé vált. Mit, mennyiért, hogyan – két ember döntésén fog múlni. A tét nem kicsi, városunk tömegközlekedésének jövője, ja és a beígért 7000 millió forint sorsa.

Kicsi sárga, de a miénk, avagy a kezdetekről: Tavaly decemberben döntött a közgyűlés a jelenlegi szolgáltató /KNYKK leánykori nevén Vértes Volán/ menesztéséről és az egyébként masszívan veszteséges /mind 2014-ben mind 2015-ben 190 millió forint fölötti veszteséget „termelt” a jelenlegi szolgáltató/ helyi tömegközlekedés saját kézbe vételéről. Ehhez persze alapítani kell egy városi tömegközlekedési céget. A beruházásra egymilliárd forintot szánt a város, ebből kellett volna megoldani a buszok vásárlását, a telephely kialakítását, és az üzemeltetéshez szükséges egyéb infrastruktúra kiépítését. Az eredeti elképzelés fontos eleme volt, hogy magának a szolgáltatásnak 49%-át kiszervezték volna egy külső cégnek. Ezt a koncepciót tárgyalta a város közgyűlése, és e koncepció alapján kezdődött el e munka. Már lázasan folytak az előkészületek, amikor megérkezett a nagyon nagy Ő.

A jó király érkezése: és akkor megérkezett Orbán Viktor, aki a Modern Városok Program keretében az eredeti beruházási költség hétszeresét, azaz hétmilliárd forintot ígért városunk tömegközlekedésének korszerűsítésére. Ez igen! Persze a jó király nem saját pénzét, de még csak nem is az országét, hanem EU-s forrást osztogat bőszen, de ha adják fogadd el ugye…

Kuka: a dolognak azonban volt-van egy nem is kicsinyke szépséghibája, ugyan is az eredeti koncepció mehetett a kukába, és szép új terveket kellett készíteni a hétezer millió forint legcélszerűbb felhasználására. Vagy kéne. Vagy valami, hétezer millió forint nem olyan kis pénz na.

Új tervek: és ugye az új koncepciót valakinek pl. a város lakosságának, képviselőinek is illene megismerniük, és lehetőleg elfogadniuk. Na, itt jön képbe a múlt heti közgyűlés, amikor is a T-Szol Zrt. a képviselők, és persze a nagyobb nyilvánosság elé tárta vadonatúj elképzeléseit. És kérte hogy azt fogadja el a közgyűlés.

Nesze semmi fogd meg jól: Na jó, de mit is? Mert hogy a koncepciónak nevezett valamiből egyetlen lényeges kérdésre sem kaphattunk választ. Nem tudhattuk meg, hogy hagyományos gázolaj, vagy hibrid, vagy esetleg gáz meghajtású buszokat kívánunk vásárolni. Nem tudhattuk meg, hogy most az elektromos gépjárműkorszak hajnalán összesen miért csak két darab elektromos meghajtású buszt vennénk /Pécs pl. 20 db-ot rendelt/, de azt sem, hogy összességében mennyit szánnánk a buszok vásárlására, mennyit a telephely kialakítására és mennyit az egyéb szükséges infrastruktúra kiépítésére. Gyakorlatilag az úgynevezett koncepció egyetlen lényeges kérdésre sem adott választ – na jó, arra igen hogy mindezt EU-s pályázati forrásból kívánják finanszírozni.

Magánügyeskedés: Persze még arra is jó volt az előterjesztés, hogy a végére oda biggyesszenek néhány határozati javaslatot melyek gyakorlatilag Schmidt Csaba és Dr. Hidas János magánügyévé degradálták a tatabányai tömegközlekedés jövőjét. Így lett rövid úton közügyből magánügy. Az EU-s pályázat előkészítésében és lefolytatásában a polgármester és a T-Szol Zrt. igazgatóságának elnöke együttesen, míg az összes többi pályázattal kapcsolatban a T-Szol Zrt. igazgatóságának elnöke egy személyben jár el.

A közgyűlés a kormánnyal való egyeztetésre is szabad mandátumot adott a polgármesternek, így a kellő mértékű, és irányú instrukciók hiányában félő, hogy az egyeztetések során elsődlegesen a kormány /pl. nemzeti buszstratégiával kapcsolatos/ érdekei érvényesülnek, hiszen sokkal kedvezőbb tárgyalási pozíciót jelentene, ha a polgármester által képviselt álláspontot majd hetvenezer lakost képviselő testület is támogatná.

A közgyűlés FIDESZ-KDNP frakciójának döntése következtében városunk tömegközlekedését meghatározó kérdésekről zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával, a közösség képviseletével megbízott képviselők megkerülésével, a lakossági igények felmérése nélkül születnek meg a döntések. És hogy mire is számíthatunk, azt jól példázza a közlekedési cég telephely vásárlási ügye.