Kép: hu.euronews.com./Czibi Róbert/

- Ajándék, tegye el. Hét részes príma minőségű, ajándék. Meg ez is, tessék, meg ez a csomag férfi zokni is. Ajándék.

Éppen a harmadik teli szatyrot igyekeztem betuszkolni a kocsim jobb első ülésére a Spar parkolójában. Meglepve néztem fel a korosodó cigány asszonyra, aki már nyomta is a kezembe a két príma minőségű hét részes ágynemű garnitúrát, és az ötös csomag férfizoknit, jó választás, ágynemű, zokni mindig kell. Az asszony jó vastagon fel volt öltözve, mart a hideg. Úgy látszik túlzottan el voltam foglalva a bepakolással, ezért lephetett meg az árus. Óvatlan voltam, de most talán nem is baj.

- Ajándék, tegye el gyorsan, mert meglátják, aszt tudja milyen irigyek az emberek. Megyek haza, járt már Erdélyben?

No fene, lehet nem is baj, hogy most figyelmetlen voltam, kezemben a két príma minőségű hét részes ágynemű garnitúra, a csomag férfizokni, és bár egyikre sem volt túl nagy szükségem, de hát ajándék. Az öröm, és a kétkedés szinte egyszerre ébredezett bennem. Mert ki ne örülne az ajándéknak, ki ne? Csak hát ki adna csak úgy ajándékot? És pont nekem. Hát kicsoda?

- Na tegye már el, ne mutogassa. Tegye már el, így ajándék. Nem kérek érte semmit, mennem kell haza Erdélybe. Nem kérek semmit, csak ha adna egy pár forintot a gyerekeknek, tudja. Amennyit csak gondol.

Na, tessék. Első gondolatom, hogy valóban illik viszonozni az ajándékot valami aprósággal, meg ugye a gyerekek is. A második hogy megint átvertek. Vagy legalább is megpróbálnak. A harmadik, hogy nincs is nálam készpénz, még ha hajlandó volnék is asszisztálni balekká válásom folyamatában, akkor sem volna rá lehetőségem, hisz kártyaolvasó nincs nála. Még. Így hát a cigány asszony, mielőtt még felocsúdhattam volna, nagylelkű ajándékait visszaszármaztatta hatalmas, lába előtt heverő batyujába. Arcán csalódottság, de azért nem olyan nagy. Aztán mielőtt vállára kapta mozgó árukészletét tartalmazó óriási műanyagszatyrát, visszalépett hozzám.

- Tudja mit, adjon egy üveg kólát, - mutatott a kocsiban lévő szatyrom felé. - Tudja a gyerekeknek kellene. - Választ sem várva nyúlt bele a táskámba és vette ki a kétliteres Fresh Cola Lightot, majd rövid mérlegelést követően kezembe nyomott egy férfi zoknit. 39-43-as méret, fekete. Mire felocsúdtam volna az asszony már messze járt. Az üzlet megköttetett. Először bosszankodtam, majd kissé megkönnyebbültem, a szatyorban a Fresh Cola mellett ugyan is ott feküdt még három üveg Coca-Cola Zero. Még jó hogy nem abból emelt el egyet.  Még jó hogy nem abból emelt el egyet gondoltam, miközben óvatosan kifordultam a parkolóból. Igyekeztem haza, már egy óra is elmúlt, ideje volna már ebédelni, s tudtam otthon vár a gőzölgő húsleves, jó sok sárgarépával, csirkeszárnnyal, egy kis húsos csonttal, az ad neki igazán jó ízt. A 39-43-as zokni békésen hevert a kólás üvegeken, hmm, végül is pont jó lesz. Bizonyára csak képzelődtem amikor úgy láttam, hogy az idősödő cigány asszony mosolyra húzza száját, amikor a kocsimmal a csúszós jeges úton óvatosan, lassú tempóban elgurultam mellette. Bal felső arany metszőfogán fogán vidáman csillant meg a felhők közül előbukkanó napocska fénye.

És hogy mit keres ez a történet ezen a politikai blogon? Talán fogjuk fel tanmesének, hisz annyi mindent tukmálnak ránk az életben ajándéknak álcázva, aminek aztán sokszorosan fizetjük meg az árát, legyen szó rezsicsökkentésről, vagy most a legfrissebbről, az olimpiai „álomról”. No meg aztán képzeljük el, hogy hányszor vesznek ki a „szatyrunkból” ezt-azt, beleegyezésünk nélkül /adóemelés itt, Eu-s pénzlenyúlások ott/, miközben tehetetlenül széttárt karral nézzük végig - mert erre vagyunk szocializálva, mi vagyunk a széttárt karúak nemzete -, és örülhetünk ha a „rabló” odavet cserébe valami haszontalan alamizsnát. Persze abban is biztosak lehetünk, hogy ilyenkor nem az olcsó üdítő kerül ki a szatyrunkból, sőt még jó ha az üres szatyor ott marad a kezünkben. Mert ezek a fiúk nem úgy alkudoznak mint a cigány asszony, viszik amire szükségük van. És attól sem kell tartaniuk, hogy az áruházi biztonsági őr elkergeti őket a placcról, mert már övék az is. Övék minden, az áruház, a placc, az őr, még az autó is, amibe vásárlás után beleülnél, sőt te is, én is az övék vagyunk. Legalább is azt hiszik. Addig ameddig a sok  tehetetlen, széttárt karú ember rá nem döbben, hogy néhány telhetetlen, kapzsi, önző politikusnak álcázott üzletember, és üzletembernek álcázott politikus, miként változtatta őket a történelem balekjaivá. Na akkor kezdődik majd a kergetés. Alig várom már.

Kép: atv.hu

Oszd meg, hogy még többen olvashassák :)