Tatabányai Fidelitas - Történelemhamisítás, vagy tudatlanság?
Kép: Fidelitas Tatabánya Facebook oldal
A tatabányai Fidelitas Facebook bejegyzésben tette közzé, az 1956 december 7-i tatabányai események kapcsán rendezett megemlékezéséről szóló tudósítását. Sajnálatos módon, a posztba számos – a valós eseményeket meghazudtoló – hiba csúszott.
„1956 december 7-én fiatal tatabányai polgárok tiltakoztak az önkényeskedő, kegyetlenkedő, karhatalmistává átöltözött ávósok ellen, leszerelésüket követelve.” -írják a bejegyzésükben.
Ezzel szemben a jelenleg elérhető források között nincs a tatabányai karhatalmisták a Beer-csoport összetételére vonatkozó anyag, azonban az hogy mindannyian ávósok lettek volna, kizártnak tekinthető. A hírhedt karhatalmi egység a Beer-csoport összetételéről a tatabányai események krónikása Gyüszi László a Tatabánya 1956 c. könyvében így ír:
„Városunkban már november 5-én éjszaka hozzákezdtek a pufajkás alakulat megszervezéséhez Beer János tartalékos őrnagy vezetésével. Tagjait a fegyverekhez értő s a pártoz hű kommunistákból toborozták. Szívesen vállalták a fegyveres szolgálatot azok, akiket a forradalom napjaiban sérelem ért, mert elvesztették jól fizető, kényelmes állásukat, vagy kizárták őket a munkahelyről.”
Germuska Pálnak az 56-os eseményekkel kapcsolatban összeállíttott kronológiai vázlatában pedig ez szerepel:
„November 5. Éjjel megkezdődik a hithű kommunisták, tartalékos tisztek behívása karhatalmi szolgálatra. A tartalékos tisztek parancsnokává Beer János tart. őrnagyot nevezik ki (ők az ún. Beer-csoport).”
És hogy mennyire voltak polgárok a tüntetők, arról ismét Gyüszi László szavait hívjuk segítségül:
"Kisebb-nagyobb csoportok keresték fel a bányaüzemeket és a legényszállókat. Tájékoztatták a dolgozókat a tüntetés helyéről, céljáról. Így toborozták a tüntetőket."
A tüntető tömeg sokkal valószínűbb, hogy a fenti módon toborzott munkásokból állt, mintsem polgárokból. Tudom, hogy a Fidesz számára a polgár szó még mindig kedvesebb a munkásnál, de hát igyekezzünk a valósághoz ragaszkodni, legalább ilyen történelmi témában.
„Miután a tiltakozó tömeg nem oszlott szét többszörös felszólításra sem, a pártbizottság épületében meghúzodótt fegyveresek tüzet nyitottak a fegyvertelen tömegre, ezzel több tatabányai polgár halálát okozva.” - folytatódik a Fidelitas posztjában a történtek sajátos interpretációja.
Ezzel szemben a valóságban ez történt:
Gyüszi László:
…mikor látták, hogy ez nem következik be, sőt a tömeg fenyegetése egyre veszélyesebb - a kaput kezdték rugdalni, az MSZMP táblát leverték s köveket dobáltak -, akkor határozták el, hogy lőnek. Először riasztólövéseket adtak le az ablakokon keresztül, majd lövöldözve kitörtek az épületből. ...Híresztelték, hogy halottak is voltak, s állítólag a kórházból néhány sebesültet elhurcoltak a karhatalmisták. Berki Mihály a pufajkásokról szóló írásában azt állította, hogy a tatabányai sortűz következtében hatan meghaltak Ezeket a feltételezéseket azonban sem a tényfeltáró vizsgálat, sem a bűnügyi nyomozás nem tudta eddig bizonyítani. A hivatalos közlemény szerint: "haláleset nem történt. A kórház sebészeti osztályán tizenkét könnyen sebesült személyt bekötöztek, s ezek azonnal hazatértek. Hat sérült a kórházban fekszik: Takács József, Ruzsa István, Bobek János, Steiner Béla, Dobos István és Horváth István".
Germuska Pál:
"Sötétedéskor már kövekkel dobálják a tüntetők a pártházat, a helyzet tarthatatlanná válik. Ekkor a karhatalmisták a kitörés mellett döntenek: előbb a levegőbe lőtt riasztólövésekkel, majd a lábak elé célzott sorozatokkal kezdik oszlatni a tömeget. A szovjet harckocsi is akcióba lép: az eléje tolt személykocsin végighajt, és riasztólövés(eke)t ad le ágyújával. A tömeg percek alatt szétoszlik.
A megyei lapban (dec. 15-én) közreadott hivatalos közlemény szerint: halálos áldozata a tömegoszlatásnak nem volt. A kórház sebészetén 12 könnyebb sérültet elláttak, 6 fő pedig a kórházban fekszik, egy kivételével könnyebb sérülésekkel."
Tehát a karhatalmisták a párbizottság ablakaiból leadott riasztólövések után a pártbizottságból kitörve a tüntetők elé tüzelve oszlatták szét a tömeget. Talán ennek is köszönhető, hogy az események menete nem fordult még tragikusabbra, és hogy a karhatalmisták fegyveres akciójának nem lett halálos áldozata. Ettől persze a fegyverüket használó karhatalmisták nem kaphatnak felmentést tetteik következményei alól, és nem válnak „jó fiúkká”, de a történtek meghamisítása nem lehet célja senkinek,
nem volna szerencsés az országos példán felbuzdulva, a tatabányai 56-os események valós történetének átfabrikálásába kezdeni.
Persze az is lehet, hogy a történtek valóságnak nem megfelelő felelevenítése a december 7-i események megemlékezésen puszta tudatlanságból ered, de az se túl jó. Töri órán lehet hogy megér egy hármast, de egy történelmi eseményről szóló megemlékezésen nem árt a történelemhez hűnek maradni.
Oszd meg, hogy még többen olvashassák!